Halálos szívdobbanás
A férfi házához visszaérkezve ismét magamra maradtam, ám ezúttal nem indultam utána, hiszen pontosan itt volt az, ami miatt érkeztem. Érdeklődve néztem körül a kis faházban, ahol a szállásadóm dolgai kusza összevisszaságban hevertek szerteszét. Öntudatlanul kezdtem el rendet rakni, majd kitakarítani, így rövidesen egy takaros kis házikó vált az elhanyagolt viskóból.
- A mindenit! – hallottam meg a hátam mögül a hangját, mire ijedten összerezzentem. – Idejét sem tudom, mikor volt utoljára ilyen tisztaság – vigyorgott elégedetten. – Köszönöm, azt hiszem, megtartalak – nézett rám hálásan, miközben a kis asztalra helyezte a kezében tartott degeszre tömött zacskót.
Leplezetlen öröme az én arcomra is mosolyt csalt, rokonszenves vonásait fürkészve egy pillanatra megfeledkeztem jövetelem céljáról, ám a következő mondatától azonnal lehervadt.
- Remélem, sokáig maradsz, mert két személyre vásároltam.
Miközben lázasan pakolt, igyekeztem újra a helyes irányba terelni gondolataimat, így mire végzett, rendeztem árulkodó arcvonásaimat.
- Gyere, sétáljunk ki a partra, megmutatom a tengert – húzott magával lelkesen.
Elbűvölten bámultam a szemem elé táruló látványt, a lenyugodni készülő Nap utolsó sugarai vérvörösre festve a horizontot szűrődtek át a felhők között, majd a vízfelszínen megtörve habzó vértengerré változatták a tajtékzó hullámokat. Azonban a másnak lenyűgöző látvány az én szívemet vasmarokkal szorította össze, hiszen minden egyes apró részlet a mellettem álló férfi bealkonyodni készülő életét szimbolizálta. Önkéntelenül is megszorítottam a kezét, mire válaszul, mint naiv áldozat a gyilkosát, közelebb húzott magához.
- Mesélj nekem a bevésődésről – kértem megtörve a nyomasztó csendet, azt remélve, ezzel sikerül gondolataimat más mederbe terelnem.
- Voltál már valaha szerelmes? – fordult szembe velem, majd fejrázásomra felsóhajtott. – Akkor nehéz lesz elképzelned. Ez hasonló ahhoz az érzéshez, mint a szerelem első látásra, ám annál sokkalta erősebben hat rád. Mikor meglátod azt, akit a sors keze neked rendelt, hirtelen megszűnik a gravitáció, elhalványulnak az addig tapasztaltak, s elönt a biztos tudat, hogy Ő az, akiért ezentúl élni fogsz, az Ő létezése tart immár a földön. Mintha egy láthatatlan kötelék láncolna hozzá, ám ez édes rabság, s a jövőben boldog mosollyal az arcodon rendelsz mindent ennek alá.
Álmélkodva ittam szavait, melyek annyira távol álltak az én világomtól, az abban látott férfi és nő közötti viszonyoktól. Úgy tűnt, kitágult pupilláimat másképp értelmezte, mert tekintetemet fogva tartva arca lassan megindult felém. Amikor forró ajka hozzáért az enyémhez, ijedten hőköltem hátra annak perzselő tüzétől, mely egész bensőmet lángra lobbantotta. Ujjaimat végigfuttatva az izzó csók bőrömre égett lenyomatán hátráltam a férfitól, aki felszabadította bennem az új keletű érzéseket.
- Még sosem csókolóztál, igaz? – nézett rám meghökkenve, mire zavartan megráztam a fejem. Kinyújtva kezét felém lépett, de mozdulatától újabb lépést tettem hátra. – Nem csókollak meg még egyszer – próbált megnyugtatni, majd a szája sarkában megjelenő kaján mosollyal hozzátette: – Most még nem. Gyere, menjünk haza.
Immár lecsillapodva sétáltam mellette vissza az erdő szélén álló hajlékba, ahol kis idő múlva ismét magamra hagyott. Az elmúlt nap kimerítő eseményeitől fáradtan rogytam le az ágyra, rövidesen félájult, álomtalan pihenésbe zuhanva. A koromsötét éjszaka lassan pirkadatba fordult, mikor magamhoz tértem a testemet perzselő hőtől, mely a mellettem fekvő férfi mellkasából áradt. Egyenletes szuszogása megtörte a csendet, ám zsongító, nyugalmat árasztó zene volt ez, amit a duzzadó mellizmokra hajtva fejemet hallgattam. A fülem alatt erőteljesen pulzáló rezgéseket keltve dobbant a férfi acélos szíve, amely most eszembe juttatta feladatomat. Óvatosan felemelkedve figyeltem, de semmi reakció nem történt mozdulatomra, mélyen aludt. Lassan csúsztattam ujjaimat a matrac alá rejtett tőrre, majd rálelve köré fontam azokat. Szememet egy pillanatra sem véve le a férfi arcáról kutattam annak rezdüléseit, miközben a szíve fölé emelve a pengét, mindkét kezemmel erősen megmarkoltam, hogy minden erőmet beleadva sújtsak le. A szép vonalú száj most mosolyra húzódott, ellágyult vonásokat varázsolva az alvó arcára, s a látványtól megremegett a kezem. Lehunyt szemekkel felsóhajtottam, azután visszahelyezve a tőrt rejtekhelyére, kiosontam.
Emlékeztem rá, hogy nem messze innen láttam egy kis forrást, ezért arrafelé vettem az irányt. A magasból csordogáló víz a sziklán megtörve ezer vízérre szakadtan hullott alá a mélybe, alant egy tavacskát alkotva eszményi fürdőhelyet biztosított. Kibújva ruháimból immár mezítelenül léptem bele a jéghideg vízbe, amely az elsuttogott kelta szavak után kellemesen hűvössé válva ölelte körbe karcsú bokámat. A kis zuhatag alá állva élvezettel hunytam be a szemem, a vízsugarak szelíd vibrálással masszírozták bőrömet. Átnedvesedő hajam vérvörös lepelként borult kebleimre, melyek az aláhulló cseppek izgató érzésétől kőkeményen meredeztek előre. A vízcsobogáson túl egy gally reccsenését hallottam, mire szemeim felpattanva fordultak a zajforrás irányába. A bokrok közül tegnapi fogva tartóm elbűvölt arca meredt rám, aki mikor észrevette lelepleződését, fülig vörösödve húzódott hátrébb.
- Mit leskelődsz, Jake? A saját csajodról fantáziálj! – hallottam meg Paul szúrós hangját, miközben megzavart fürdőzésem miatt dühösen rángattam magamra a ruhámat.
- Bella nem szokott mindenki szeme láttára patakban fürdeni – vágott vissza a fiú élesen, de vonásain még mindig zavar tükröződött.
- Nem, Ő csak a vérszopó szeme láttára vetkőzik. Mikor fogod fel végre, hogy esélytelen a küzdelmed? – gúnyolódott a férfi, mire Jake arca fájdalmasan megvonaglott.
A szemeiből áradó elkeseredett gyötrelem látványától elillant a haragom, s immár szánakozva figyeltem a párbeszédet. A fiú ajka szóra nyílt, ám végül egy dühös legyintéssel hátat fordítva távozott.
- Legközelebb használd inkább a fürdőszobát – jegyezte a meg a férfi morcosan. – Mindamellett, hogy nem kapsz infarktust a jéghideg víztől, másoknak sem okozol szívleállást.
- Nem hideg a víz – vontam meg a vállam, figyelmen kívül hagyva szavai élét.
- Már hogyne lenne az, nincs több tíz foknál – ragaszkodott makacsul az igazához.
Egy hirtelen mozdulattal lehajoltam, s tenyeremből tölcsért formálva vizet merítettem, amit a félmeztelen férfira öntöttem.
- Megőrültél? – ugrott egyet ösztönösen, majd mikor érzékelte a víz kellemes hőmérsékletét, elkerekedett szemekkel bámult rám. – Ezt te csináltad? – bólintásomra gombolni kezdte a nadrágját, amit ezúttal én követtem nyomon hüledezve. – Akkor ezt nekem is ki kell próbálnom – kacsintott felém a vásznat letolva.
Szégyenérzet nélkül vetkőzött előttem meztelenre, és sétált be a tavacskába arra a helyre, ahol az imént még én élveztem a vízsugarak simogatását. Noha arcomon percről percre erősödött a pír, képtelen voltam elfordítani a fejem, kitágult pupillákkal figyeltem a férfi tökéletes testét, a rézszínű bőr alatt dagadó izmok játékát. Amikor a tisztálkodással végezve megfordult, és ajkán kihívó mosollyal lassan felém közeledett, immár az egész testem lángba borulva itta a látványt – szégyentelenül meredtem ébredező ágyékára. Megérkezve hozzám kezét az arcomra simítva hüvelykujjával lágyan megrajzolta alsóajkam ívét, majd érzékelve az érintésétől átfutó remegést a bőröm alatt, száját az enyémre tapasztva megcsókolt. Amikor nyelve átfurakodott a fogaim közötti résen, hogy rátalálva az enyémre tüzes táncba kezdjen, ereimet forró lávaként égette gyorsuló iramban száguldozó vérem. Felocsúdva a dermedt mozdulatlanságból kezemet a nyakszirtjére simítva csókoltam vissza, miközben testemet a feltámadó szenvedély hevében egyre szorosabban préseltem az övéhez. Azonban mielőtt még tovább forrósodhatott volna a hangulat, halk neszezés hallatszott az erdő mélye felől. A zörgő avar hangjára a férfi izmai megfeszültek, s fejét a hang irányába fordítva védelmezőn tolt a háta mögé. A bokrok közül előbukkanó megtermett fekete farkas rosszindulatúan csillogó szemébe bámulva, miközben szívem az iménti élménytől még mindig hevesen kalapált, reszketni kezdtem a félelemtől.
- Mit akarsz, Sam? – mordult fel Paul, mire az állat busa fejével a mögötte elterülő rengeteg felé intett. – Hazaviszem Eowynt, és megyek.
Szavaira a farkas hatalmas agyarait felém villantva felhúzta fogínyét, majd egy dühös hördülést hallatva eliramodott. Miután Paul sietősen magára rángatta a nadrágját, ígéretéhez híven szapora léptekkel hazakísért.
Lassan vánszorogtak a tétlen percek, mialatt a férfira vártam, többször sétáltam körbe a kis házikót az erdőt fürkészve, de sejtve, hogy a mélyén a hatalmas farkasokból álló falka kószál, nem mertem felfedezőútra indulni. Képzeletem újra meg újra felidézte a csók kellemes perceit, melyet egyre feszültebben igyekeztem elhessegetni. A konyhában felderítve a szokatlan élelmiszereket végül megpróbálkoztam a vacsorafőzéssel, ami az ismeretlen hozzávalókkal nem ment épp zökkenőmentesen. Miután sikerült elfogadható ízű ételt összehoznom, újra körbekémleltem a tájat, de önkéntes házigazdámnak nyomát sem láttam. A vacsora közben elhűlt, majd az ég is szürkületbe hajlott, így nem bírva tovább megfékezni nyugtalanságomat, az erdő belseje felé indultam. Minden érzékszervemmel a környező sűrűből hallatszódó neszeket, szagokat figyeltem, pattanásig feszült idegekkel készülve a menekülésre, ha a helyzet úgy kívánja, de egyelőre csak a béke áradt felém. Hamarosan feladva a hiábavaló kószálást épp készültem visszafordulni, amikor a hátam mögül lopakodó talpak zaját hozta felém a szél. Villámgyorsan megfordulva kémleltem a percről percre sötétedő félhomályba, ahonnan egy egészen világosszürke farkas bukkant elő. Észrevéve, hogy lelepleződött, megtorpant, majd miközben tekintetét az enyémbe fúrta, felborzolódott a nyakán a szőr. Torkából mély hörgés tört fel, fejét lesunyva fülét hátracsapta – támadni készült. Néhány másodperccel elkéstem az elmormogott varázsigével, a földből felkúszó fagyökerek már csak az üres levegőbe markoltak. Azonban mielőtt az állat becsapódva ledönthetett volna a lábamról, egy másik, sötétebb szürke suhant felé, megtörve az ugrás ívét. Hatalmas, izmos testével földhöz szegezte a jóval kisebb, kecsesebb nőstényt, majd felém vicsorítva rám mordult. A rémületből felocsúdva lélekszakadva kezdtem el rohanni a biztonságot nyújtó kunyhó felé, amit a férfi kérését figyelmen kívül hagyva ismét meggondolatlanul elhagytam. Az ajtót becsapva immár az otthon melegében dőltem neki, majd mikor ziháló légzésem csillapodott, az ablakhoz sétálva kikémleltem. A sötétebb szürke farkas hazáig követett, a fák szegélyénél állva meredt rám, s ahogy tekintetünk összekapcsolódott, a melegbarna, emberi szemekből áradó féltő aggodalmat érzékelve bevillant a felismerés, hogy Ő az. Valahonnan a távolból hívó farkasüvöltés törte meg a csendet, mire az állat egy percig tétovázott, végül elszakadva tőlem bevetette magát a sűrűbe.
Sokáig vártam a szívemet megdobogtató férfira, akinek immár az életem megmentéséért tartoztam, ám hiába füleltem a közeledő léptek zajára, ezen az éjen nem tért haza.
***
Egész éjjel forgolódva, fel-felriadva, nyugtalanul aludtam, álmomban Llawr főpap ráncos, pergamen merev arca kísértett. Feledve ideérkezésem célját, legszívesebben örökre itt maradtam volna ebben az egyszerű kis faházban, a szívemnek egyre kedvesebb férfi társaságában. Pirkadatkor végre megérkezett, s a lelkemet elöntő megkönnyebbülés hevében felugorva az ágyból, karomat a nyaka köré fonva üdvözöltem. A meglepettségtől egy pillanatra mozdulatlanná dermedt, majd derekamat átkarolva magához húzott.
- Kértelek, hogy ne mozdulj innen – lehelte a fülembe. – Ha egy percet kések, Leah átharapta volna a torkodat.
- Köszönöm – suttogtam hálásan, miközben magamban elraktároztam az új információt. – Éhes vagy? Vacsorára vártalak… - haraptam félbe a mondatot határozatlanul, a tűzhelyen hagyott edényre pillantva.
- Te főztél nekem? – kérdezte megilletődötten, mire mosolyogva bólintottam.
Bár szemmel láthatóan majd' összeesett a fáradtságtól, asztalhoz ült, hogy az elé rakott tányérról az utolsó morzsáig elpusztítsa az ételt. Ugyan sejtettem, hogy nem egészen olyan, mint amihez szokott, mégsem tette szóvá, arcán elégedett mosollyal dőlt hátra.
- Gyere, pihenjél – húztam kezét megragadva az ágy felé, mikor szemei leragadni készültek a kimerültségtől.
- Csak ha te is mellém bújsz – mormolta bágyadtan, miközben ledőlve engem is magával rántott.
***
A Nap már magasan járt az égen, amikor végre magához tért, szemhéját felnyitva azonnal utánam kutatott, majd mikor tekintete az arcomra siklott, megnyugodva sóhajtott fel.
- Nem fürdünk ma is együtt? – kérdezte sóvár pillantását végigfuttatva karcsú alakomon. – De ezúttal itt, a fürdőszobában, ahol senki sem zavarhat meg. – Az emléktől elpirulva ráztam meg a fejem, mire heves tiltakozásomat látva felnevetett. – Pedig nekem úgy tűnt, nem nagyon bántad – kacsintott rám provokatívan, ám végül megszánva engem, feladta a győzködést, és egyedül indult a fürdőbe.
Miután elfogyasztottuk a vacsoráról maradt ételt, ismét a tengerpartra sétáltunk. Kis ideig gondolataimba merülve hallgattam a köveken megtörő hullámok moraját, majd mikor egy nagy halom egymásra hordott uszadékfa széltől védő takarásában leültünk, felé fordultam.
- Rajtatok kívül sok alakváltó létezik még? – kérdeztem kíváncsian.
- Csak mi férfiak, akiket láttál, Leah, és egy fiatal fiú, Seth – felelte őszintén -, de miért érdekel ez téged? Fura, hogy meg sem döbbentél, a legtöbben halálra rémültek volna.
- Láthattad, én is képes vagyok farkassá válni – kerültem ki a kérdést, földre szegezve tekintetem.
- Igen, de te más vagy. Te farkasként igazinak látszol, normál méretűnek. Amikor átváltozol, belül is azzá válsz? Úgy értem, felveszed az állat szokásait, az ő szemén keresztül látsz? – faggatott érdeklődőn.
- Nem, ugyanúgy én maradok, emberi érzésekkel, gondolatokkal, csak mindez egy farkas alakjában ölt testet – feleltem immár a szemébe nézve. – Az érzékszerveim kiélesednek, és gyorsabbá válok, de belül ember maradok.
- Rajtad kívül mások is vannak? – folytatta a lassan kínossá váló kihallgatást.
- Csak én vagyok – hangzott a féligazság, hiszen az én világomban mások is képesek farkas alakba bújni.
A beszélgetést ingerült hangok vágták félbe, melyet a felélénkülő szél sodort felénk. A farakás közötti réseken kikukucskálva a forrásnál leskelődő fiút, és egy esetlennek tűnő barnahajú lányt láttam, akik egymással szemben állva vitáztak valamin. A lány most szenvtelen arccal magyarázott, amit a fiú egyre gyötrelmesebb vonásokkal hallgatott. Megtört tartását látva újra átfutott rajtam a szánalom, ezért hirtelen felpattantam, hogy figyelmüket felém terelve félbeszakítsam a Jacob számára egyre kellemetlenebbé váló beszélgetést. Mozdulatomat követve Paul is felállt, miközben csodálkozó pillantást vetett rám.
- Szevasz, haver – köszönt oda, majd a lány felé biccentett – Bella.
Tehát ő Bella. Végigmérve a lány semmitmondó, szerencsétlen külsejét képtelen voltam megérteni a fiú vonzalmát iránta, akit a szemébe nézve egyre jobban sajnáltam. Tekintetem kettejük között járatva nyilvánvaló volt a képlet: az érzelem sajnálatos módon csupán egyirányú. Milyen kár, hogy a druidák nem használnak szerelmi varázslatokat – gondoltam, közben újabb részvétteljes pillantást küldve Jake felé, aki észbe kapva lesütött szemekkel rejtette el előlem érzelmeit.
- Sziasztok. Bella vagyok – nyújtotta felém a kezét a lány, amit vonakodva fogadtam el.
- Eowyn – löktem oda, hangomban leplezetlen megvetéssel.
Magam sem értettem ennek okát, talán mert fiatalságával a húgomra emlékeztetett, ösztönösen kedveltem a fiút, így bánatának okozóját önkéntelenül is ellenszenvesnek találtam.
- Te vagy Paul barátnője? – próbálkozott a beszélgetéssel tovább. – Jake mesélt rólad.
A kérdést megválaszolatlanul hagyva a fiú felé kaptam a tekintetem, aki zavartan nézett vissza rám. Paul összehúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet, homloka ráncba szaladt a töprengéstől.
- Igen, Ő az én lenyomatom – húzott magához birtoklón, amin arcomat a hajamba rejtve elmosolyodtam. – Gyere, hagyjuk magukra a turbékoló gerlepárt – gúnyolódott, mire Jake szeme dühösen felvillant.
- Csak nem a konkurenciától félsz? – vágott vissza a fiú, beletrafálva az igazságba.
- Nincs mitől tartanom, amíg Bella itt van, se látsz, se hallasz – kontrázott rá a férfi, majd rádöbbenve, hogy a válasz nem volt épp a legmagabiztosabb, hozzátette: – egyébként sem vennéd fel a versenyt egy érett férfival.
- Elfelejted, hogy mindig a nők választanak – kacsintott a fiú, s szikrázó vigyora ismét mosolyt csalt az arcomra.
- Menjünk – húztam magammal a morgolódó férfit, aki még mindig azon gondolkodott, miképpen reagálhatna, de úgy tűnt, ezt a szópárbajt a kölyök nyerte.
- Tetszik neked Jake? – bukott ki belőle a kérdés immár a másik parton bandukolva.
- Csak az öcsémet látom benne – ráztam meg a fejem az orrom alatt somolyogva, mire megnyugodva felsóhajtott.
Miközben a naplementére várakozva andalogtunk, erős, izmos karját a derekam köré fűzve láncolt magához, de ezt a bilincset édesnek éreztem, mit életem végéig önként viseltem volna. Amikor megpihenve leültünk a homokba, s széles mellkasának dőlve, mint egy meleg bölcsőben, elfészkeltem magam, megérintett a pillanatból áradó harmónia, amely egy perc alatt kitörölte a múlt emlékeit, hogy átadva helyét a jelen varázsának feledkezzek bele a horizontra rajzolt színorgiába.
***
- Ma is el kell menned? – suhant át felhő a vonásaimon a vacsora utáni készülődését látva.
- Igen, de csak néhány órára. Még éjfél előtt visszatérek – ígérte arcomon végigsimítva.
- Várni foglak – simultam hozzá kacéran elnyílt ajkakkal. Már csak néhány órám volt hátra, s a kapu bezárul, ezért mindent bevetve igyekeztem hazacsalni. A férfi értve a célzást hajolt felém, hogy tüzes ajkait az enyémekre simítva lázasan megcsókoljon.
- Sietni fogok – lehelte közben újabb csókot nyomva ezúttal a nyakamra, majd szemében a vágy ígéretével távozott.
Frissen fürödve egyre türelmetlenebbül várakoztam az ágyra dőlve, kezemet a matrac alá csúsztatva meg-megérintettem a tőrt, mintha a tükörsima penge hideg felületéből erőt meríthettem volna. Valójában azonban minden ízemben remegve halogattam a pillanatot, mely már most rettegéssel töltött el. Nem leszek rá képes! – sikoltottam magamban kétségbeesetten, de szorított az idő, nem maradt más választásom. Amikor meghallottam az ajtó nyikorgását, alvást mímelve dermedtem mozdulatlanná, ám ahogy a férfi óvatosan készült átmászni felettem, karomat a nyaka köré fonva húztam volna magamra, ha karját megfeszítve nem áll ellen.
- Azt hittem már alszol – suttogta szája sarkában könnyed mosollyal.
- Nélküled nem tudtam. – Hangom megremegett, amit a férfi a vágy reszketésének vélt, de valójában a félelem vibrálása volt ez. – Szeress ma éjjel! – kértem halkan, majd az erőtől duzzadó csuklyásizmokba kapaszkodva felhúztam magam, hogy az ajkára tapadhassak.
Miközben megemelve testem az ölébe húzott, a kezdeti játékos ízlelgetés egyre vadabbá változott, s forró nyelve immár birtoklón hatolt duzzadt ajkaim közé. Meztelen combjaimat a dereka köré kulcsolva ujjai az alváshoz nekem adományozott férfipóló alá kúsztak, hogy gerincem mentén végigfuttatva őket, halk nyögéseket csaljon elő. Úgy játszott érintetlen testemen, mint egy hangszeren, a textilt lefejtve rólam immár a telt halmokra simította tüzes tenyerét, mely tökéletesen illett arra. Miközben hüvelykujjával apró köröket rajzolt fájóan kemény mellbimbóimra, újabb nyögések szakadtak fel torkom mélyéről. Medencémet duzzadó ágyékához préselve szívtam be ajkait, hogy az ő tüdejéből jussak éltető oxigénhez, ám hamarosan kiapadt a levegő forrása, s csókunkat megszakítva partra vetett halként tátogva habzsoltuk az étert. Egy hirtelen mozdulattal hátradöntött, s ujjai nyomán immár nyelvével követve folytatta felhevült testem felfedezését. Mikor a húsos száj rászívta magát előbb a bal, majd a jobb halmok égnek meredő középpontjára, az iménti sóhajokat kéjes sikkantások váltották fel. Körmeimet hátának kemény húsába vájva préseltem medencémet sürgetően az övéhez, ám kínzásomnak még korántsem érkezett el a vége. Egy pillanatra elszakadva tőlem lefejtette az utolsó testemet takaró textilt, majd simogató kezével a combjaim közé furakodva megindult felfelé. Szégyentelenül tártam fel testem legintimebb pontját, hogy immár akadálytalanul érinthesse meg puha ujjaival. Azonban várakozásommal ellentétben épp csak könnyedén átfutott rajta, hogy a következő pillanatban nyelvével vegye birtokba. Miközben szemeim kitágultak a döbbenettől, testem ívbe feszült a soha nem tapasztalt érzéstől, mely hatására hullámokban öntött el a vágy. Ölem mélyén a mindeddig izzó parázs úgy lobbant fel, mint az olajjal leöntött máglya, mely tomboló tűzviharként készült elemészteni a szerelem oltárán. Ujjaimmal a nadrágja felé tapogatózva jeleztem, hogy készen állok befogadására, amit egy percre elemelkedve rólam szinte letépett magáról, hogy meredező vágyát nedvesen izzó ölem mélyére vezethesse. Ajkaimat újra birtokba véve helyezkedett fölém, majd csípőjét leengedve lassan előre mozdult. Hatalmas önuralommal, óvatosan, apránként haladt előre, mégis felsikoltottam a fájdalomtól, mikor a feszítő érzés nyomán robbanva tört rám a kín. Combomat ösztönösen összerántva, izmaim gyűrűző mozgásával igyekeztem kipréselni testem mélyéről az égető gyötrelem forrását.
- Ne haragudj, nem akartam fájdalmat okozni – lehelte a nyakamba hátrébb húzódva, azután combjaimat gyengéden szétfeszítve, száját a fájón reszkető domb mélyére nyomta.
Nyelvének követelőző tánca nyomán elillant a fájdalom, hogy helyét ismét átadja a gyönyör hullámainak, melyet ezúttal már-már kirobbanásig korbácsolt fel. Ujjaimmal a hajába túrva láncoltam magamhoz, majd mikor éreztem, hogy nem bírom tovább, belekapaszkodva húztam feljebb. Csípőmet megemelve markolt a húsomba, majd a következő pillanatban egy gyors, határozott mozdulattal átszakította érintetlenségem rugalmas gátját. A fájdalom ezúttal egy éles villanással tovaszállt, s a pillanatnyi görcsös rándulás után immár pulzálva fogadtam magamba a gyönyör forrását. Csókba forrt ajkakkal kezdett mozogni bennem, ütemesen pumpálva ágyékát ölem mélyére, majd mikor kemény fenekébe markolva jeleztem, hogy mire vágyom, ritmust váltott, s immár vadabb iramban mozdult felém. Légzésünk zihálóvá vált, ereimben követhetetlenül gyorsan száguldozott a lávaforró vér, miközben szívem kiszakadni készült a helyéről, amikor újra ütemet váltva mély, kemény lökésekkel csalt sikolyokat az ajkamra, végül egy utolsó, erőteljes, egymás felé mozduló csípőmozgással egyszerre robbant bennünk a gyönyör, görcsös hullámokban rándítva össze testünket. Hangos sikolyom összeolvadt a férfi mély, kéjes hörgésével, lehunyt szemem mögött szikrázó fénypontok miriádja pulzált az éji égbolton fénylő csillagokat idézve, melyek szédítő örvénybe rántották tudatom. A csillapodó eksztázis sokkos állapotában simogattam a férfi bőrébe az apró izzadságcseppeket, közben immár gyengéddé szelídült csókokkal árasztva el minden elérhető porcikáját, mire válaszul a kimerültségtől zihálva súgta a nyakamba:
- Szeretlek.
A kimondott szó visszhangja ide-oda verődve erősödött fel lelkem mélyén, szívemet újra kalapáló mozgásba hozva. Ajkaim szóra nyíltak, ám a hirtelen érkező rettegés kipréselte a levegőt a tüdőmből, gátat szabva a feltörekvő szavaknak. Fátyolossá vált tekintettel öleltem magamhoz a férfit, úgy szorítva karjaimmal, hogy tudtam, utoljára teszem. A bűntudatban fuldokolva kapkodtam oxigén után, amit Ő úgy értelmezett, hogy a teste súlya alatt vergődök, ezért legördülve rólam húzott a karjába. Ujjaimmal mellkasán körözve simogattam álomba, mély, sötét álomba, melyből nincs többé visszaút. Mi lenne, ha maradnék? – ötlött fel bennem a gondolat. Ha ezzel a férfival – akiről immár biztosan tudtam, hogy képes lenne boldoggá tenni – élném le az életem? Döntésemtől megnyugodva hajtottam fejem a vállára, amikor a tudatomba hatoló hang ismét görcsösen szorította össze a szívemet. Itt az idő, Eowyn! – hallottam Llawr főpap reszelős hangját. Ha nem engedelmeskedsz a parancsomnak, húgod lesz a következő áldozat Dagh Da oltárán. Fájdalmas kínnal az arcomon harcoltam magammal mindkét szerettemért, végül a vér köteléke bizonyult erősebbnek, s reszketeg ujjakkal nyúltam a tőrért. Végtelenül lassan, a végsőkig halogatva a pillanatot húztam elő, majd magasodtam a férfi fölé, hogy nagy levegőt véve immár mindkét kezemet a penge markolatára kulcsolva készüljek lesújtani. A beteljesült vágy után ellazult édes vonásokba feledkezve markomban megremegett a tőr. Nem tudom megtenni – sikoltottam hang nélkül, ám mikor elmémbe egy, az enyémnél sokkal élesebb sikoly hatolt, húgom fájdalomtól gyötört kiáltása, erőt véve magamon újra határozottan emeltem a magasba halált hozó karjaimat. Szememben gyülekező könnyekkel készültem lecsapni, mikor a férfi pillái megrebbentek, majd szemhéját felnyitva döbbent tekintete az enyémbe kapcsolódott. Amikor melegbarna íriszén a felismeréstől fájdalmas csalódottság suhant át, lehunytam a szemem, s minden erőmet összeszedve szívébe döftem a kést. Haláltusája rövid volt, hangtalanul, épp csak néhányat rándult, amit összeszorított fogakkal, keskeny vonallá préselt, lezárt szemhéjakkal követtem végig. Mikor a bekövetkezett halál érintésébe merevedve végleg mozdulatlanná vált, újra felnyitottam a pilláimat. Tekintete immár élettelen fénnyel meredt a világra, melyeket reszketeg, puha csókkal zártam le örökre. Ruháimat kapkodva húztam magamra, majd miután a tőrt köpenyem mélyére rejtettem, a halkan elmormolt varázsigével megrepesztettem a halott férfi bordáit, hogy vékony ujjaimat közéjük csúsztatva kitéphessem a még mindig meleget sugárzó szívet. Midőn egy tiszta, fehér textilbe csomagoltam, véráztatta kezemet gyors mozdulatokkal, viszolyogva töröltem a ruhámba, mintha a vérrel együtt borzalmas tettem mocskát is eltűntethettem volna. Az ajtóból még egyszer, utoljára visszanéztem a véráztatta ágyra, melyen a férfi vére az enyémmel keveredve olvadt össze, s arcomon végigfolytak a mindeddig vasakarattal visszatartott könnyek. Végül fejemet elfordítva kiléptem az éjbe, hogy magam mögött hagyva a házat, ahol a földöntúli boldogság helyére a bánat pokla költözött, lélekszakadva rohanjak a kijelölt hely felé. Azonban nem messze onnan farkasüvöltés hasított az éjszaka csendjébe, amit hamarosan újabbak követtek, s mire érkezésem pontos helyszínére léptem, már teljesen körbefogtak a közeledő hangok. Amikor a bokrokból kirobbanva megtorpantak, hogy gyűlölettől izzó szemeiket a kezemben tartott vértől lucskos csomagra meresztve vérfagyasztó üvöltéssel rám vessék magukat, szemhéjamat lehunyva, beletörődve az elkerülhetetlenbe adtam meg magam a sorsnak, várva, hogy a hatalmas agyarak jól megérdemelt büntetésként apró, bűnös cafatokra szaggassanak. Hirtelen elsötétedett a világ, ám az égető fájdalom helyett a csuklómra fonódó kéz langymelegét éreztem, s újra a világra nyitva szemem, Llawr főpap arcát láttam magam előtt.
- Ügyes vagy, Eowyn, elhoztad, amit kértem – ragadta ki görcsös szorításomból a borzadályt keltő csomagot.
- Hol a húgom? – kérdeztem színtelen hangon, mire az oltárkőnél előkészített szertartást felügyelő őrök felé fordult, akik Ceridwent tartották fogva.
- Engedjétek el! Ő lesz az áldozat – mutatott rám, s szavaira testvérem kiszabadult, hogy egy perc múlva én vegyem át helyét a fogságban.
- Ne! – sikoltotta húgom. – Hiszen elhozta, ami kértél!
- Engedetlenségéért meg kell bűnhődnie! – dörrent Llawr parancsoló hangja, hosszasan visszhangozva Stonehenge kövei között.
Ajkamon mosollyal tűrtem, hogy fehérbe öltöztessenek, amely mikor az oltárra kötöztek, észrevétlenül vált gúnyossá, hiszen én tudatában voltam annak, aminek rajtam kívül senki sem, miszerint a feláldozni kívánt leány már nem szűz. A nyugalom ködfátyolán keresztül szűrődött át elmémbe a szertartásra készülő papok monoton kántálása, mely hirtelen elhalkult, hogy a főpap áhítatos hangja mennydörögve hasítson a csendbe.
- Nagy Dagh Da, Istenek atyja, fogadd ezt a szüzet kegyeidbe, és segítsd varázslatunkat hatalmad erejével!
Amikor az áldozati tőr lesújtott, bosszúm beteljesült, s egy hatalmas, menydörgő robajjal Dagh Da haragja lecsapott, hogy Llawr villám sújtotta holteste az enyémre hulljon.
Epilógus
Zihálva ébredtem a nyomasztó álomból, a vékony anyag hideg verítéktől nedvesen tapadt bőrömre. A mellettem alvó férfira pillantva megnyugodva simítottam végig mellkasán, körbecirógatva a baloldalon lévő furcsa, sebhely alakú forradáshoz hasonló bőrhibát, mely alatt az acélos szívizmok életerősen pumpálták ereibe a vért. Érintésemre felsóhajtott, s magához húzva a nyakamba csókolt.
- Szeretlek – súgta a fülembe álomittas hangon.
- Nem jobban, mint én – leheltem immár az ajkaira tapadva. – Aludj még, korán van.
Vonakodva szakítottam ki magam az édes ölelésből, hogy az ablakhoz sétálva a függöny mögül egy röpke percig az alant elterülő Nagy Alma szédítő forgatagát szemléljem, azután a fürdőszobába indultam. Álom gyűrte arcomra hűs vizet locsoltam, majd tincseimet összefogva megemeltem a hajam, hogy ujjaimat végigfuttatva a nyakamon lévő druida pecsét alakú különös anyajegyen, még mindig a szokatlanul valóságosnak ható álmomon tűnődve meredjek tükörképemre.
